Mindig fájt a vádlim, sosem volt rendes betétem, sőt a sok elkeseredett próbálkozás után már nem is nagyon foglalkoztam vele, hogy mindig legyen az utcai cipőmben lúdtalpbetét.

Hozzá voltam szokva és tudtam, hogy ha egy nap pár óránál többet mozgok a városban, akkor aznap este tuti erős vádlifájdalom fog rám várni! Majd megérkezett az életembe a futás! Vettem egy futócipőt, sajnos az eladónak esze ágában sem volt megkérdeznie tőlem, hogy milyen a lábam én meg nem is tudtam róla, hogy van többféle futócipő a különböző rendellenességű lábakhoz.

Nem vált be, újabb futócipő, de ez már stabil. Jobb lett, de csak egy fokkal.

Nem vált be, újabb futócipő, még stabilabb. Sajnos ez sem vált be! Jobb lett, de ha sokat futottam, le akartak szakadni a lábaim a fájdalomtól! Rájöttem gyorsan, hogy nem keresek annyi pénzt, hogy megvegyem az összes cipőt, mire az egyik talán megfelelő lesz, tehát foglalkozzunk a betéttel! :)

Felkerestem egy kifejezetten sportbetétekkel foglalkozó céget és készítettek a lábamra egy olyan betétet, mely melegen felvette teljesen a talpam formáját és azzal futottam. Egész jó volt, de csak az egyik lábamnak, amelyikkel nincs is annyi baj. A másik elég erősen fájdogált, jobban mint a cipő saját betétjével.

Ekkor ajánlott az egyik futótársam egy betétet, amiben ő is fut, ami neki nagyon bevált! Gyorsan csináltattam magamnak én is egyet, ez volt az első Podiart-os betétem!

Fokozatosan kezdtem el használni, dolgozni is abban kezdtem el járni. Fura volt az elején, mert akkora púpok voltak rajta, hogy azt hittem kiesik a szemem amikor ráálltam! :)))) El sem tudtam képzelni, hogy ebben fogok tudni futni, de szépen kezdett hozzászokni a talpam, és egyre jobban ment benne a futás is! Majd eltűntek a fájdalmak! El sem hittem, hogy fájdalom nélkül lehet futni 10km-t! Majd a következő félmaraton utáni napon a fáradtságon kívül semmi lábfájdalom!

Azóta minden cipőmben Podiart betét van, sőt a gyerekeimnek is készíttettünk betétet, remélem az ő lábuk még tud javulni is. Sehova sem megyek betét nélkül, megszűntek azok az esték, melyeken a vádlifájdalmammal együtt kellett elaludnom! :) Üdv: Tamás