Így pár száz kilométerrel a talpbetéteimben bátran ki merem jelenteni, hogy a betétek nagyon beváltak. Eleinte a szoktatás időszakába itthon hordtam csak egy pár percet, majd pár alkalommal később már sétáltam benne az utcán. Mikor már 30-40percet tudtam sétálni úgy, hogy nem éreztem semmit a talpam alatt akkor elkezdtem futni egy keveset. A kezdeteknél nagyon fura volt, olyan érzésem akadt futás közbe mintha megnyúlt volna a cipőm orra és több a hely benne. Ez annak köszönhető, hogy megemeltük a lábboltozatomat. Pár edzéssel később és megfelelő kilométerek után megkértek a Podiart-tól, hogy teszteljem a betéteket élesben is az Ultrabalatonon. Párosban teljesítettük a távot, így nagyjából 55km jutott egy betétre. A 24 óra alatt kb. 110 km került a két betétbe. A talpam és a lábam nem fájt a táv teljesítésétől, tehát jól vizsgázott a betét. Az azóta eltelt idő alatt is sokat futottam a betétekkel és tapasztalatom alapján kevésbé fárad el a vádlim egy hosszú futástól, ha a talpam alatt vannak.
Két talpbetétet használok felváltva. Az egyik egy teljes korrekciót megemelő betét, kifejezetten futók részére. Ezt kezdtem el először használni:
- eleinte fura volt, a lábujjaknál a több „hely” miatt
- gyorsan hozzá szoktam, nem törte a lábam
- nem dől kifelé a lábam
- nagyon kényelmes
A másik talpbetét keresztboltozatot emel. Ezt egy kicsit később kezdtem el használni, de mivel használtam már a másik betétet, így a szoktatási idő sokkal rövidebb volt.
- nagyon kényelmes
- sokkal puhább a talajra érkezés
- a talajról történő elrugaszkodást teljesen másképp végzem
